Belföldi hírek

A kormány tisztában van ezzel, és mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt a makacs, negatív demográfiai trendet valahogy megfordítsa vagy legalábbis mérsékelje. Nem érzem magam autentikusnak, hogy véleményt mondjak a kormány családpolitikájáról és annak demográfiai hatásairól. Annyit azért megemlítenék, hogy GDP arányosan Magyarország költi a legtöbbet egész Európában arra, hogy gyermekvállalásra ösztönözze a családokat. Érdemes lenne időről időre kiértékelni, hogy az egyes programok hatékonysága megfelel-e az elvárásoknak. A hazai asszisztált reprodukció területén viszont több évtizedes, egyedülálló tapasztalattal rendelkezem. A meddőségi kezelések szerves részét képezik a kormányzati családpolitikának, mert ezek optimális esetben akár 7- 8 százalékát is biztosíthatnák az éves születésszámnak, a jelenlegi 2-3 százalék helyett. A kormány - nagyon helyesen - a meddőségi kezeléseket is rendkívül bőkezűen támogatja. Több tízmilliárdos befektetést eszközöltek, megvásárolták a magán intézeteket, eltörölték a finanszírozási korlátokat. Az ingyenes és korlátlan mennyiségű kezelések lehetősége nagyon csábító volt a meddő párok számára, akik soha nem látott számban jelentkeztek az állami tulajdonba került meddőségi centrumokban. Ekkor még minden döntéshozó jogosan feltételezte azt, hogy több kezelésből több gyermek fog születni. Sajnos nem ez történt. A volt magán intézetek működtetésével ugyanis az Országos Kórházi Főigazgatóságot (OKFŐ) bízták meg, amely később a Humánreprodukciós Igazgatósággal (HRI) bővült. Ezeknek az intézményeknek az igazgatói - tapasztalat hiányában - nem tudták számszerűsíteni, hogy a megváltozott finanszírozás hatására hány beteg fog ellátásra jelentkezni. Azzal sem voltak tisztában, hogy a volt magán intézetek - limitált kapacitásuk miatt - hányat tudnak közülük fogadni. Mindez káoszhoz vezetett. Hosszú várólisták keletkeztek a túlzsúfolt intézetekben, a tehetősebbek magánrendelőkön keresztül próbálkoztak vagy egyenesen csehországi klinikákra mentek. Véleményem szerint az OKFŐ óriási hibát követett el azzal, hogy közvetlenül az államosítás után nem épített több, új és nagykapacitású meddőségi centrumot. Tapasztalatból tudom, hogy egy-egy ilyen centrum létrehozása mindössze néhány hónapot vesz igénybe egy meglévő ingatlanban. A megvásárolt intézetekben nem végeztek kapacitás bővítést az infrastruktúrát, személyi állományt illetően vagy amit mi a legfontosabbnak tartottunk, az utánpótlás nevelésnek se híre se hamva. Emellett nem rendezték a finanszírozási és a kezelésekre vonatkozó szabályozásokat (életkorral progresszíven csökkenteni a finanszírozott ciklusok számát és helyette petesejt/ embrió adományozást finanszírozni). A petesejt donáció, social egg freezing kérdését sem változtatták meg úgy, hogy az a születésszám növekedéséhez vezessen. A végeredmény számomra nem okozott meglepetést. Megduplázták ugyan az évi kezelések számát, de az intézetek túlterheltsége és az esélytelen betegek kezelése miatt a beavatkozások hatékonysága sokat romlott. A vártnál sokkal kevesebb gyermek született. Ilyenkor mindig összeszorul a szívem. Évtizeden át küzdöttem, harcoltam azért, hogy betegeink korlátlan finanszírozásban részesüljenek. Mikor felcsillant erre a remény, már meg is voltak a terveink, hogy lelkesen, felgyűrt ingujjban azonnal nekiálljunk és az egész országot felölelő kapacitásbővítést hajtsunk végre. A sors - mint tudjuk - másként rendelkezett, de mi legalább tudtuk mire van szükség ahhoz, hogy a lehető legtöbb gyermeket adhassuk a leendő szülőknek és végső soron a nemzetnek. (folyt.)