OTS - III. Ipar 4.0 konferencia
2023. February 24. 14:41
Budapest, 2023. február 24., péntek (OTS) - A Károli Gáspár
Református Egyetem Gazdaságtudományi, Egészségtudományi és
Szociális Kara a III. Ipar 4.0 - Válságokon túl? Energia és
fenntarthatóság című konferencia keretében jelenlegi világunk
legaktuálisabb rövid és hosszabb távú folyamataival foglalkozik. A
konferencia az instabillá vált, számos konfliktussal küzdő
környezet problémáira keresi a tudományos válaszokat.
A hírhez tartozó kép(ek) ingyenesen letölthető(ek) a következő
internetcímen:
http://ots.mti.hu/Pages/Picture.aspx?fi=OTS_20230224_002.jpg
Az Ipar 4.0 jelensége a digitalizáció, mesterséges
intelligencia, robotizáció és egymással kommunikáló gépekhez
köthető, és a 2000-es évektől megjelenő digitális társadalom
jelenségének vagy egy más szemléletben a digitalizációs technológia
forradalomhoz köthető. Ez a jelenség áthatja a mindennapjainkat,
szimbolikus tárgyai, mint az okostelefonok, technológiái, mint az
internet, okosotthonok átalakítják életünket, munkánkat. A folyamat
gazdasági hatásai akár egyetlen számmal, a szakmák becsült 80%-os
megszűnésének tényével is jól érzékelteti mindezt. Nem feltétlenül
alakul ki ekkora munkanélküliség, hanem ilyen mértékben módosul a
szakmák szerkezete. A tapasztalatok szerint a technológiai és ipari
forradalmak hosszabb távon a jólét növekedésével járnak. Ugyanakkor
a most zajló folyamatokban egyedi, hogy már nem csupán a fizikai,
de szellemi munkát is érinti. Egyelőre inkább a mechanikus, de
lassan már a szellemi tevékenységek helyét is átveszi, mindezt
kiegészíti a mesterséges intelligencia, így hatósági döntéseket,
betegségek diagnosztizálását, de sokszor műtéteket is kivesz az
ember kezéből az új technológia. Sok, csak középfokú és felsőfokú
képzettséget igénylő szellemi munkakör megszűnik. A mesterséges
intelligencia a domináns prognózisok szerint nem fenyegeti a
kreatív - kooperatív - komplex látásmódú feladatkörök pozícióit.
Ugyanakkor a fejlődése rendkívüli sebességű, míg korábban csak a
sakkban, mára a komplexebb goban is képes legyőzni az embert.
Átalakul tehát a munka fogalma, az ember helye a saját világában.
Egyes előrejelzések szerint a társadalmi rendünket is átalakítja,
hiszen hatásai az annak alapját képező középosztály helyzetét is
elbizonytalanítja, átalakítja.
A technológiaváltás folyamatánál is régebbi és talán súlyosabb
kérdés a XX. második felétől tudatosodó környezeti-fenntarthatósági
probléma: az erőforrások kimerülése, az éghajlatváltozás és a Föld
lakhatatlanná válásának veszélyei. Mindezek éppen napjainkra
kezdenek olyan látványos megnyilvánulásokat eredményezni,
megkérdőjelezhetetlenné válni és így a tudomány és Cassandrák
világából a hétköznapok tapasztalatai közé kerülni. A kérdések,
felvetések és ködös elmélkedések helyett már nyakunkon érezzük az
egyre melegedő teleket és nyarakat, olvadó gleccsereket, a
szárazságot és a rekorder aszályos éveket, ahogy a sűrűsödő
időjárási katasztrófákat is. Kérdőjelek helyett felkiáltójelek
jelentek meg. A megoldások, mint az üvegházhatású gázok
kibocsátásának csökkentése, a megújuló, karbonsemleges
energiaforrások súlyának erősítése az energiamixben ismertek, de a
gyakorlati megvalósítás számos akadállyal néz szembe. Nincs
közmegegyezés abban sem, hogy milyen energiaforrások tartozhatnak
klímasemleges kategóriába.
A technológiai forradalom ma már egy olyan folyamat, amely
legalább két évtizede velünk él és a klímaváltozás is egyre inkább
elismert, elfogadott jelenség. Napjainkban nem megkérdőjelezhető,
hogy 1950 óta megnőtt az üvegházhatású gázok globális kibocsátása.
Ezen túl újabb és újabb rövid távon ható impulzusok okoznak
kisebb-nagyobb társadalmi, politikai és gazdasági földrengéseket. A
legutóbbi évek két jelentősebb eseménye a Covid-járvány és az
orosz-ukrán háború. Ugyanakkor ezek maguk is komplex
hatásmechanizmusú jelenségek, amelyek komolyan elbizonytalanították
mindannyiunk életét, olyan helyzeteket teremtettek, amelyekre nem
voltunk, nem lehettünk felkészülve, amelyek kezelése gyakran több
kárt okozhat, mint amennyit megold. A Covid-járvány hatásainak
kezelése tulajdonképpen a közgazdászok számára is ismeretlen
terepet jelentett. A hagyományos makrogazdasági eszközök
differenciálatlan alkalmazása új, súlyosabb válsághullámokat
idézett elő, amelyekre rárakódott a háborús környezet
hosszabb-rövidebb terhe. Nem vonhatók kétségbe azok az értékelések,
amelyek ez utóbbit a kétpólusú világ megszűnését követő új
világrend kialakulása kisérőjelenségének, a rivalizáló pólusok
közötti új erőegyensúly kialakítására tett restaurációs kísérletnek
tekintik, ahogy akár a közeljövőben előfordulhatnak újabb és újabb
nemzetközi konfliktusok a nagyhatalmi státuszra törekvő és az azt
birtoklók között. Végső soron tehát társadalmunk, gazdaságunk, a
világrend, amelyben élünk átalakulóban, folyamatos változásban van.
A Károli Gáspár Református Egyetem feladata ebben a helyzetben
a jövőképalkotás. A felkészülés, felkészítés a jövőre. Felkészítés
a rendszerek, intézmények szintjén és felkészítés az egyének, a
hallgatók szintjén. A makrostruktúrák tekintetében figyelmeztetni,
javasolni, irányt mutatni tudunk. A hallgatók számára viszont olyan
látásmódot, képességeket kell biztosítanunk, amely
nélkülözhetetlenné teszi őket a jövő munkaerőpiacán, a mind jobban
kiteljesedő mesterséges intelligenciával együtt élő immáron jelen
lévő jövőben. Eszköze minden bizonnyal egy korlátokat nem ismerő,
azokat inkább szétfeszítő, komplex, innovatív gondolkodás, amely
jelenlegi tudásunk szerint algoritmusokkal nehezen leképezhető,
nagyon és pótolhatatlanul emberi, amely új és újszerű megoldásokat
szül, míg a gép ismétel és az ember számára felfoghatatlan
mennyiségű adatot, utolérhetetlen sebességgel dolgoz fel. (folyt.)
