Belföldi hírek

Az Aptorum Group Limited (NASDAQ: APM) (a továbbiakban "Aptorum Csoport") biológiaigyógyszer-gyártó vállalat, amelynek fő tevékenysége a globálisan kielégítetlen gyógyászati igénnyel rendelkező betegségek kezelésére szolgáló, innovatív terápiás készítmények fejlesztése, bejelentette, hogy további, kedvező képet adó adatok állnak rendelkezésére a Staphylococcus aureus (avagy "S. aureus") (ideértve a meticillinrezisztens Staphylococcus aureus-t [azaz a köznyelvben "szuperbaktériumoknak" nevezett baktériumok közé tartozó MRSA-t] is) által okozott fertőzéseknek egy virulenciagátláson alapuló, újfajta kezelésére szolgáló, ALS-4 elnevezésű, kisméretű gyógyszermolekula-jelöltjére vonatkozó, az új kutatási gyógyszerkérelem (investigational new drug [IND] application) beadását előkészítő vizsgálatai eredményeként. A jelenleg folyó vizsgálatok végső eredményeitől függően az Aptorum Csoport tervei szerint az ALS-4-re vonatkozó IND-kérelmet 2020 második felében fogja benyújtani a szabályozó hatósághoz, és ezt követően megkezdi az 1-es fázisú vizsgálatot Észak-Amerikában. Az ALS-4 egy kisméretű gyógyszermolekula-jelölt, amely gátolja az S. aureus (ideértve az MRSA-t is) dehidro-szkvalén-deszaturáz enzimjének működését. A dehidro-szkvalén-deszaturáz kulcsfontosságú szerepet játszik a baktériumot fedő, jól látható, "aranyszínű pigment", a sztafiloxantin bioszintézisében. Feltehetően a sztafiloxantin az elsődleges oka annak, hogy a baktérium ellenáll a fagocita sejtek és neutrofilek által termelt reaktív oxigén fajok (reactive oxygen species [ROS]) támadásának.(1) Az ALS-4 gátolja a sztafiloxantin termelődését, és ennek eredményeként feltételezéseink szerint az S. aureus jóval kevésbé képes védekezni a gazdaszervezet immunrendszere által indított támadás ellen (lásd az alábbiakban az in vivo adatokat és a vizsgálatok áttekintő leírását). Az ALS-4 alkalmazása a bakteriális fertőzések kezelésére egy újfajta megközelítés, mivel a gyógyszermolekula hatásmechanizmusa jelentős mértékben eltér azoknak a jelenleg a piacon lévő, az S. aureus okozta fertőzések kezelésére használatos antibiotikumoknak a baktericid hatásmechanizmusától, melyek esetében egyre gyakrabban merülnek fel gyógyszerrezisztenciával kapcsolatos problémák(2). Az MRSA okozta fertőzésekkel összefüggő morbiditási és mortalitási arány igen magas. Az MRSA-infekció következtében kialakulhatnak olyan metasztatikus vagy szövődményes fertőzések is, mint például a fertőző endokarditisz vagy a szepszis, és az S. aureus által okozott bakterémiában szenvedő betegek körében igen gyakori és jelentős költségvonzattal jár a relapszus és a betegek ennek nyomán szükségessé váló ismételt kórházi felvétele(3). Egy túlélési modell alapján bakterémiás patkányokon végzett vizsgálatunk során halálos dózisban (109 CFU [telepképző egység]) MRSA-t (USA300-LAC) adtunk be az állatoknak a farokvénán keresztül. Az ALS-4-et orálisan adtuk be, egy-egy állatnak 10 mg/kg-os adagban 30 perccel az infekció után naponta kétszer a továbbiakban (N=9). Ugyanakkor egy nem kezelt kontrollcsoportnak (N=9) steril hordozó oldatot adtunk. A túlélést 7 napon át kísértük figyelemmel. A nem kezelt kontrollcsoportban 9 állatból 0 (0%) élte túl a 4. napot, szemben az ALS-4-gyel kezelt csoporttal, amelyben 9 állatból 5 (56%) volt életben a 7. napot követően, amely arány statisztikai szempontból szignifikánsnak minősül a kontrollcsoporthoz viszonyítva (p=0,013). Ezen felül elvégeztünk egy vizsgálatot egy nem letális patkány bakterémia fertőzési modell alapján. Az állatoknak nem halálos dózisban (107 CFU) adtunk MRSA-t (USA300 [LAC]) a farokvénán keresztül. A klinikai környezet reálisabb szimulálása érdekében a kezelést az MRSA beadását követő 14. napon kezdtük meg, ALS-4-et adva orálisan naponta kétszer, egy-egy állatnak 10 mg/kg dózisban (N=8). Ugyanakkor egy kezelésben nem részesülő kontrollcsoport (N=8) steril hordozó oldatot kapott. Az ALS-4-gyel való 7 napos kezelést követően eltávolítottuk az állatok veséjét, és megmértük a baktériumtitert. Az ALS-4 igen jelentősen, 99,5%-kal csökkentette a szerv baktériumterhelését a kontrollcsoportban mért 63096±18 CFU/g-ről 316±49 CFU/g-ra az ALS-4-gyel kezelt csoportban, amely statisztikai szempontból szignifikáns csökkenésnek minősül (p=0,01). Végül, de nem utolsó sorban, az ALS-4 sikeresen gátolta a sztafiloxantin termelődését az S. aureus 11 törzsében. Ezek közé tartozott 5 meticillinre érzékeny S. aureus (MSSA) törzs (SH1000, HG003, USA300-JE2, Newman és ATCC29213, melyek esetében az IC50-értékek sorrendben a következők: 70,5±6 nM, 54,4±4 nM, 37,7±4 nM, 23,7±1 nM és 30,02±5 nM); 5 meticillinrezisztens S. aureus (MRSA) törzs (USA300, USA300-3, USA300-LAC, ST239III, és COL, melyek esetében az IC50-értékek sorrendben a következők: 30,8±5 nM, 42,8±6 nM, 43,6±5 nM, 16,3±8 nM és 0,9±1 nM); valamint 1 vankomicinre csökkent érzékenységet mutató S. aureus (VISA) törzs (Mu3), mely esetében az IC50-érték 2,6±1 nM. (folyt.)