OTS - A Magyar Országos Horgász Szövetség közleménye - Közzétételre kerültek a 2021. évi telepítési és fogási adatok (1. rész)
2022. September 15. 09:16
Budapest, 2022. szeptember 15., csütörtök (OTS) - Több vetés, mint
aratás: először volt több a telepítés, mint a horgászfogás - A
MOHOSZ jogszabályi felhatalmazás alapján, közfeladat-ellátása
keretében jogosult és köteles a horgászok fogási adatainak
összesítésére, valamint a horgászszervezetek haltelepítési
adatainak gyűjtésére is. A NÉBIH közreműködésével készül el az az
éves összesítés, amely valamennyi, jelenleg legális halkivételi
(elviteli) mód adatait is tartalmazza. A tavalyi tényadatok alapján
megállapítható, hogy az átlátható és felelős gazdálkodás
eredményeként növekedett az önerős telepítések mértéke, javult
adatszolgáltatások pontossága, sőt első alkalommal fordult elő,
hogy a horgászok halelvitele elmaradt az általuk finanszírozott
telepítések mennyiségétől.
Magyarországon jelenleg az alábbi módokon lehetséges legális
halelvitel a természetes vizekből: horgászfogás (= halelvitel, a
statisztikában a termelő tógazdaságokban, mint nem nyilvántartott
halgazdálkodási vízterületeken horgásztatással értékesített hal
mennyisége nélkül); horgászversenyek szelekciós fogása (2020-tól
gyűjtött adat); rekreációs halászfogás; ökológiai célú, szelektív
halászat; halászati engedélyes halfogás továbbnevelésre; bemutató
halászat.
A mindenkori legnagyobb fogási hányad a horgászfogás, ami
természetesen nem a megfogott (lsd. még: C&R), hanem a vízpartól
elvitt (kifogott) halakat takarja. E fogásokban a turista horgászok
eredményei és a horgászverseny szelekciói is szerepelnek. A 2021.
évi, összességében 4607 tonnát kitevő rögzített horgászfogás
18,7%-kal maradt el az előző évitől, de megjegyzendő, hogy 2020-ban
az 1176 tonnás állami támogatású haltelepítés hatása a
halfogásokban egyszeri jelleggel, fokozottan érvényesült. Ezen adat
a fogási naplók 96%-ának tételes feldolgozásával került
összesítésre, kapcsoltan tavaly 7.256.256 horgásznap
regisztrációjáról lehet beszámolni. Továbbra is, hagyományosan a
ponty a legnépszerűbb, a 3152 tonna horgászfogás az összes fogás
68%-a. A sorban az elviteli mennyiség alapján az ezüstkárász, a
keszegfélék, majd az amur, s a ragadozók új listavezetőjeként a
harcsa következik. A jelentős, 10 tonna fölötti nagyságrendű
országos fogásokhoz tartozik még sorrend szerint a süllő, a csuka,
a busák, a balin, a törpeharcsák, végül a márna. Kimutatásra
kerültek a kősüllő, a compó, a garda, az angolna, valamint a sügér,
a menyhal és a sebes pisztráng fogásai is. A nagy állóvizek között
a fogásokat tekintve első 571 tonna fogással a Balaton, majd a
Tisza-tó és a Ráckevei-Soroksári Dunaág következik.
A közel 1000 fő rekreációs halász az átlagos horgászfogás bő
ötszörösét tudja elvinni a vízpartokról, ez közel 45 tonna halat
jelent. Az ökológiai, szeletív halászat egyenlege 181 tonna, a
többi lehetséges halkivétel 1 tonna alatt maradt. Összességében
tehát a magyar természetes vizekből 4833 tonna hal került ki,
döntően a horgászcsaládoknál egészséges táplálékként hasznosulva,
mivel a horgászfogás aránya 95%. E számhoz viszont érdemes egy
elgondolkoztató, egyben lehangoló adatot rögtön hozzátenni:
Magyarországon a kárókatonák valós, számításokon alapuló
halfogyasztása 4000-6000 tonna/év, tehát több, mint az összes
emberi fogyasztás!
A 2021. évben a horgászok által finanszírozott haltelepítések
mértéke 4749 tonna volt, ezt a 4607 tonnás elvitellel érdemes
összevetni. A telepített állományok értéke közel 5 milliárd forint,
s ezzel a befektetéssel döntően az állami halvagyon növekedett.
Először fordult elő, hogy a telepítések mennyisége meghaladta a
horgászfogásokat! Az viszont - összevethetőségi logikával a
részleges, de egy éves belüli statisztikai "átcsúszások" ellenére
is - nagyon elgondolkodtató, hogy közel 1200 tonnával több ponty
került be a vizekbe, mint ami a beírt fogási adatokban szerepelt.
Mindez, ha csökkenő mértékben, de igaz volt a 2020. és a 2019. évre
is. A telepítések 91%-a, 4870 tonna a ponty, ez 11,1%-os csökkenés
a tavalyelőtt 24,2%-os részarányt képviselt intervenciós
telepítéshez, tehát a horgászszervezetek az akkori nagy állami
segítség mintegy 50%-át ki tudták - még - gazdálkodni. Érdemes
rögzíteni, hogy ha a "kallódó" halakat és velük szemben az éves
súlynövekményt is figyelembe vesszük bátran kijelenthető, hogy a
telepítési/fogási egyenleget tekintve a hazai vizek pontyállománya
a horgászati célú halgazdálkodási tevékenység okán folyamatosan
gyarapszik.
A pontytelepítések után az egyre jobban megbecsült keszegfélék
következnek, majd a legdrágább hal, a süllő, ezután pedig a
telepítési korlátozások ellenére népszerű amur. A további
rangsorban gyakorlatilag azonos mennyiségben jön a csuka és a
harcsa, majd a sok helyen óvott-féltett compó, a tömeges jelölt
telepítésekkel középtávon általunk újra korlátozottan foghatónak
álmodott kecsege, a megmentendő széles kárász, a balin, végül a
sügér és a sebes pisztráng zárja a sort. A számok tükrében
örvendetes volt a keszegfélék és a csuka, süllő telepítések
jelentős növekedése, de látva a jelentős árváltozásokat és mellette
a termelés aszályhelyzet okozta visszaesését, sajnos
valószínűsíthető, hogy ezek az adatok tartós rekordok maradnak a
következő években is. (folyt.)