India elismerte: Tibet Kína része
2003. June 26. 16:13
... a világ két legnépesebb országa, Kína és India viszonya.
India elismerte, hogy Tibet Kína része. A hivatalos látogatáson Kínában tartózkodó Atal Behari Vadzspaji miniszterelnök által is aláírt közös nyilatkozatban a területet kínai hivatalos nevén, Tibeti Autonóm Területként említették. A nyilatkozat szerint India nem hagyja, hogy területén Kína-ellenes politikát képviselő csoportok működjenek. Kína a dokumentum szerint nagy örömmel fogadja az indiai álláspontot, s ismét leszögezi, hogy ellenez minden olyan kísérletet és akciót, amelyek az ország megosztására vagy Tibet függetlenségére irányulnak. Nem szól ugyanakkor a nyilatkozat egy másik vitás területi kérdésről, Sikkimről. Az egykor független országot India 1975-ben elfoglalta, ám fennhatóságát Kína sohasem ismerte el. Ezen a téren is történt azonban előrelépés, mert a két ország határállomást nyitott a kritikus részen, ami természetesen közvetett elismerése annak, hogy ott India található.
A két országnak három szakaszon 3500 kilométernyi közös határa van, döntő részben a Himalájában. Egy most kijelölt bizottság fogja eldönteni a pontos helyét annak a három határátkelőnek, amelyet hamarosan majd meg is nyitnak. A nyilatkozatok rendkívül optimisták. Nem egyszerűen békés és rendezett határokról, hanem lendületes turizmusról és kereskedelemről jövendölnek. A két ország kapcsolatai hosszú ideig hűvösek voltak, bár igazi ellenségeskedésre csak egyszer, 1962-ben egy kisebb határháborúban került sor. A területi viták mellett Indiát valójában az irritálta, hogy Kína nagyon jó kapcsolatokat ápol Pakisztánnal. A kínai fejfájást pedig elsősorban az indiai önkéntes száműzetésben élő dalai láma tevékenysége okozta.
A kasmíri kérdésben kicsúcsosodó pakisztáni-indiai ellenségeskedés az elmúlt hetekben enyhülőben van. Újdelhi állítólag nagy reményeket fűz ahhoz, hogy a frissen baráti országgá vált Kína tekintélyével és befolyásával segít a megoldások további keresésében.
A tibeti kérdést a kínai hivatalos nyilatkozatok és a rendre megjelenő kínai szakértői elemzések politikai értelemben nem tartják igazán problematikusnak. Gondot inkább a hatalmas területű, ritkán lakott, zord klimatikus körülmények között élő lakosság szociális és infrastrukturális helyzetének javítása okoz, melynek költségei hatalmasak. A dalai lámával lassan folyamatosnak mondható, bár nem igazán intenzív kapcsolata van a pekingi kormánynak. Sok független szakértőnek az a véleménye, hogy igazából a láma kerül lassan lépéskényszerbe, mert bár jó egészségnek örvend, a kora miatt mindenképpen gondolkodnia kell az őt követő szituáción.
Az indiai-kínai közös nyilatkozat erőteljesen megosztja az indiai médiumokat. A kormány lépését elfogadó orgánumok pragmatikus döntésről beszélnek, s egyetértenek azzal a kormányzati kommunikációval, hogy igazából nem történt jelentős változás az indiai nézőpontban. E szerint India eddig is az "egy Kína" elvét vallotta. Vannak azonban olyan lapok, amelyek arról írnak, hogy Újdelhi cserbenhagyta a dalai lámát, míg mások azt találgatják, hogy a mostani fogadalomnak vajon milyen konkrét következményei lesznek a lámára és környezetére nézve.
(Népszabadság)
India elismerte, hogy Tibet Kína része. A hivatalos látogatáson Kínában tartózkodó Atal Behari Vadzspaji miniszterelnök által is aláírt közös nyilatkozatban a területet kínai hivatalos nevén, Tibeti Autonóm Területként említették. A nyilatkozat szerint India nem hagyja, hogy területén Kína-ellenes politikát képviselő csoportok működjenek. Kína a dokumentum szerint nagy örömmel fogadja az indiai álláspontot, s ismét leszögezi, hogy ellenez minden olyan kísérletet és akciót, amelyek az ország megosztására vagy Tibet függetlenségére irányulnak. Nem szól ugyanakkor a nyilatkozat egy másik vitás területi kérdésről, Sikkimről. Az egykor független országot India 1975-ben elfoglalta, ám fennhatóságát Kína sohasem ismerte el. Ezen a téren is történt azonban előrelépés, mert a két ország határállomást nyitott a kritikus részen, ami természetesen közvetett elismerése annak, hogy ott India található.
A két országnak három szakaszon 3500 kilométernyi közös határa van, döntő részben a Himalájában. Egy most kijelölt bizottság fogja eldönteni a pontos helyét annak a három határátkelőnek, amelyet hamarosan majd meg is nyitnak. A nyilatkozatok rendkívül optimisták. Nem egyszerűen békés és rendezett határokról, hanem lendületes turizmusról és kereskedelemről jövendölnek. A két ország kapcsolatai hosszú ideig hűvösek voltak, bár igazi ellenségeskedésre csak egyszer, 1962-ben egy kisebb határháborúban került sor. A területi viták mellett Indiát valójában az irritálta, hogy Kína nagyon jó kapcsolatokat ápol Pakisztánnal. A kínai fejfájást pedig elsősorban az indiai önkéntes száműzetésben élő dalai láma tevékenysége okozta.
A kasmíri kérdésben kicsúcsosodó pakisztáni-indiai ellenségeskedés az elmúlt hetekben enyhülőben van. Újdelhi állítólag nagy reményeket fűz ahhoz, hogy a frissen baráti országgá vált Kína tekintélyével és befolyásával segít a megoldások további keresésében.
A tibeti kérdést a kínai hivatalos nyilatkozatok és a rendre megjelenő kínai szakértői elemzések politikai értelemben nem tartják igazán problematikusnak. Gondot inkább a hatalmas területű, ritkán lakott, zord klimatikus körülmények között élő lakosság szociális és infrastrukturális helyzetének javítása okoz, melynek költségei hatalmasak. A dalai lámával lassan folyamatosnak mondható, bár nem igazán intenzív kapcsolata van a pekingi kormánynak. Sok független szakértőnek az a véleménye, hogy igazából a láma kerül lassan lépéskényszerbe, mert bár jó egészségnek örvend, a kora miatt mindenképpen gondolkodnia kell az őt követő szituáción.
Az indiai-kínai közös nyilatkozat erőteljesen megosztja az indiai médiumokat. A kormány lépését elfogadó orgánumok pragmatikus döntésről beszélnek, s egyetértenek azzal a kormányzati kommunikációval, hogy igazából nem történt jelentős változás az indiai nézőpontban. E szerint India eddig is az "egy Kína" elvét vallotta. Vannak azonban olyan lapok, amelyek arról írnak, hogy Újdelhi cserbenhagyta a dalai lámát, míg mások azt találgatják, hogy a mostani fogadalomnak vajon milyen konkrét következményei lesznek a lámára és környezetére nézve.
(Népszabadság)
