Belföldi hírek

28/2006. (XI. 9.) IRM–ÖTM együttes rendelet

Az igazságügyi és rendészeti miniszter, illetve az önkormányzati és területfejlesztési miniszter irányítása alá tartozó rendvédelmi szervek és az állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság hivatásos állományú tagjainak nyugellátása, hozzátartozói nyugellátása, valamint baleseti járadéka megállapításának eljárási rendjéről

A rendelet meghatározza a saját jogú nyugellátások (a szolgálati és a rokkantsági nyugdíj), a baleseti ellátások (a baleseti rokkantsági nyugdíj és a baleseti járadék) és a hozzátartozói nyugellátások (özvegyi nyugdíj, árvaellátás, szülői nyugdíj) részletszabályait.
A rendelet szabályozza továbbá a nyugellátások megállapításának eljárási rendjét, valamint szól az átmeneti ellátásról.
A rendelet 2006. november 14-én lépett hatályba.


2006. évi LXXXVIII. törvény
A nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről

A mezőgazdasági termelők körében a biztosítási védettség visszaszorulása, valamint az utóbbi években egyre gyakoribb természeti csapások következtében szükségessé vált egy új típusú, a termelők és az állam közös kockázatán és tehervállalásán alapuló mezőgazdasági kárenyhítési rendszer kiépítése.

A rendszer célja, hogy elemi csapás bekövetkezése esetén kárenyhítő juttatást (ami az elemi csapás okozta károk részbeni megtérítését jelenti) nyújtson a rendszerhez kapcsolódott termelők részére.
A rendszerhez kapcsolódni (kárenyhítési szerződés megkötésével) az a termelő jogosult, aki a Magyar Köztársaság területén termőföldet használ, és külön jogszabály szerint nyilvántartásba vették.

A kárenyhítési juttatások pénzügyi forrása a mezőgazdasági termelők önkéntes befizetéséből és az állam ezzel azonos összegű költségvetési támogatásából keletkezik. A termelő az általa használt termőföld után évenként szántó művelési ág esetén hektáronként 1000 forintot, szőlő és gyümölcsös művelési ág esetén hektáronként 3000 forintot köteles befizetni. A befizetést a tárgyév szeptember 30. napjáig kell teljesíteni.

Az állam központi költségvetési forrásból évenként a termelői befizetésekkel azonos összegű támogatással járul hozzá a kárenyhítés pénzügyi forrásaihoz.
Kárenyhítő juttatást a kárenyhítési szerződést megkötő mezőgazdasági termelő igényelhet. A kárenyhítési kötelezettség a termőföldön bekövetkezett elemi csapás esetén a kárenyhítési szerződés alapján áll fenn. A kárenyhítő juttatás legfeljebb a hozamérték-csökkenés összegének megfelelő mértékű lehet. Az elemi csapás esetén a szerződőket megillető kárenyhítő juttatás megállapításáról és odaítéléséről évenként egyszer, a tárgyév december 20-áig kell döntést hozni.
A törvény 2006. november 18-án lépett hatályba


61/2006. (XI. 15.) AB határozat
A házipénztáradóról szóló 2006. évi LX. törvény alkotmányellenességéről]

Az Alkotmánybíróság e határozatával megállapította, hogy a házipénztáradóról szóló 2006. évi LX. törvény alkotmányellenes, így a törvény – amely 2007. január 1-jén lépett volna hatályba – nem lép hatályba.

Az Alkotmánybíróság a házipénztár rendeltetésének vizsgálata során abból indult ki, hogy az az adó megfizetésére kötelezett társas vállalkozások gazdálkodásához (működéséhez) szükséges készpénz rendelkezésre állását hivatott biztosítani. Emellett figyelembe vette, hogy a házipénztári pénzkészlet a társas vállalkozás mérlegében annak az eszközei között kimutatott olyan forgóeszköz, amely hektikusan változó összegű, és különféle jogcímeken befizetett készpénzből áll, és forrását tekintve nem homogén (a társas vállalkozás saját forrásain kívül idegen forrásokból származó készpénzt is tartalmazhat). Az Alkotmánybíróság azt is figyelembe vette, hogy a házipénztári készpénzállomány aktuális mértékét a társas vállalkozások által végzett gazdasági tevékenység jellege is meghatározza, és a házipénztárban elhelyezett készpénz nem felhalmozási, hanem a gazdasági tevékenység során és ahhoz kapcsolódóan felmerülő és készpénzben teljesítendő bevételek, illetve kiadások teljesíthetőségét (a zavartalan készpénzforgalmat) biztosító forgóeszköz.

Az Alkotmánybíróság a házipénztáradóról szóló törvény szabályozását áttekintve megállapította, hogy az új vagyoni típusú adó nem áll közvetlen összefüggésben az adó fizetésére kötelezett társas vállalkozások jövedelmi, illetve vagyoni viszonyaival (helyzetével), ebből következően az új adónem olyan mértékben eltávolodott az adó jogintézményének az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt alkotmányos alapjaitól, hogy ezzel alkotmányellenességet idézett elő.

A házipénztáradóról szóló törvény bevezető rendelkezéseiből és annak miniszteri indokolásából is kitűnően a törvényalkotó nem az adó alkotmányos funkcióját, ennek érvényesülését tekintette elsődleges jogalkotói célnak, hanem részben egy adminisztratív korlátozást (készpénzforgalom visszaszorítása), részben pedig a házipénztári készpénzállomány rendeltetésellenes használatának a megelőzését (visszaszorítását) kívánta elérni az adóztatás eszközével.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a fent említett, és egyébként legitimnek tekinthető jogalkotói célok elérésének az adó jogintézménye (az új adónem bevezetése) nem lehet alkotmányos eszköze; a házipénztáradó “kvázi szankcióként” nem lehet az adminisztratív korlátozás megszegésének az adójogi jogkövetkezménye.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a házipénztáradó a társas vállalkozások által nem realizált, ténylegesen meg nem szerzett jövedelmet, illetve vagyont von adókötelezettség alá. Az adóalap meghatározása során a törvényalkotó adóköteles vagyonnak tekinti a társas vállalkozás átlagos napi készpénz záróegyenlegének a törvényalkotó által elismert pénzkészlettel csökkentett pozitív összegét. Az adóalapot képező házipénztári készpénzállomány azonban az Alkotmány 70/I. §-a alapján nem tekinthető az alkotmányi arányos közteherviselés alapját képező, a társas vállalkozások által ténylegesen megszerzett jövedelemnek, illetve vagyonnak.

Az adóalap meghatározása során a törvényalkotó figyelmen kívül hagyta továbbá azt a tényt, hogy az adófizetésre kötelezett társas vállalkozások közül számos vállalkozás tevékenységéből (üzletmenetéből) eredően hosszabb távon a házipénztáradóról szóló törvényben elismert pénzkészletnél nagyobb házipénztári készpénzállományt tart fenn úgy, hogy a házipénztárt rendeltetésszerűen, céljának (a folyamatos működés biztosítását szolgáló készpénzállomány rendelkezésre tartása) megfelelően használja. Az említett vállalkozások esetében a házipénztáradó alkotmányos indok nélkül korlátozza azok vállalkozási tevékenységét, mindennapi üzletmenetét és jogszerű magatartáshoz kapcsol számukra hátrányos adójogi jogkövetkezményt.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi továbbá azt is, hogy az adóigazgatási eljárás ellenőrzési szabályai lehetőséget biztosítanak a házipénztárat rendeltetésellenesen használó társas vállalkozások “kiszűrésére”, és a jogellenes magatartások szankcionálására.

A készpénzforgalom visszaszorítására – amennyiben az a jelenlegi piacgazdasági viszonyok között indokolt – az adón kívül más gazdasági és pénzügyi szabályozók (ösztönzők) is rendelkezésre állnak. (A jogalkotó tehát a legitim jogalkotói célok és adópolitikai megfontolások megvalósítását szolgáló eszközök megválasztásában is széles körben mérlegelhet, ám ha az adó eszközét választja, akkor köteles az Alkotmány 70/I. §-ban foglalt alkotmányi kereteken belül szabályozni, köteles az ebben foglalt alkotmányi korlátot betartani.)

Elérhetőség:
Magyar Hivatalos Közlönykiadó.
Felelős kiadó: dr. Kodela László elnök-vezérigazgató
Budapest VIII., Somogyi Béla u. 6. Telefon: 266-9290.
Web: www.mhk.hu

MHK - MCOnet

További híreink a jog portálon: jog.mconet.biz

Mondja el véleményét a jog fórumon!: Újdonságfigyelő - Jog


A hír támogatója:

Minden ami Internet -> MCOnet Hungary: www.mconet.hu


Jog - a Hivatalos Jogszabálytár és a CD Jogszabálytár kiadója a Magyar Hivatalos Közlönykiadó: Rendelje meg most a Hivatalos Jogszabálytárat!