Belföldi hírek

Lakossági közvélemény-kutatás a holokauszt-tagadásról

Változott-e az elmúlt évtizedben a holokauszt-tagadás magyarországi terjedése? Mennyire ért egyet a lakosság a holokauszt-tagadók állításaival? Befogadóbbak vagyunk-e, mint egy évtizeddel ezelőtt? A Szonda-Ipsos Közvéleménykutató Intézet legújabb reprezentatív kutatása többek közt ezekre a kérdésekre kereste a tényszerű válaszokat.

A Holokauszt Emlékközpont 2009. nyarán kérdőíves szociológiai vizsgálatot készített elő azzal a céllal, hogy megismerje mekkora a magyar társadalomban az a csoport, amely elfogadja a holokauszt-tagadók nézeteit, és milyen vélemények jelennek meg a társadalomban a holokauszt emlékezetének megőrzéséről. A kérdőívet az emlékközpont munkatársai állították össze, olyan szempontok alapján, hogy a válaszok összehasonlíthatóak legyenek a Magyarországon 1995-ben, 2003-ban és 2006-ban végzett hasonló kutatás adataival.

Ennek alapján a Szonda-Ipsos Közvéleménykutató Intézet 2009. június 27. és július 3. között személyes megkérdezésen alapuló kutatást végzett a magyar lakosság körében a különböző csoportok társadalmi kirekesztettségéről és elfogadásáról, valamint a holokauszt-tagadás fogalmáról és az ellene való fellépés lehetséges eszközeiről. A felmérés a magyar felnőtt lakosság 1000 fős, nemre, korra, lakóhelyre és iskolai végzettségre reprezentatív mintáján készült. Az adatok feldolgozását, elemzését Kovács András szociológus, az MTA Etnikai és Kisebbségkutató Intézetének főmunkatársa, a CEU professzora végezte.

Az elmúlt másfél évtizedben szociológiai kutatások sora vizsgálta az antiszemita előítéletességet és a holokausztról alkotott véleményeket Magyarországon. Az ezredforduló utáni években végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a lakosságnak csak egy kicsiny csoportja értett egyet a holokauszttagadók állításaival. A mostani kutatás célja az volt, hogy kiderítse: változott-e a közvélekedés az utolsó kutatások óta ebben a kérdésben?

A felmérés során a holokauszt-tagadás támogatottságát három kijelentéssel mérték. Azt a kijelentést, miszerint “A koncentrációs táborokban nem is voltak gázkamrák” a megkérdezettek 6 %-a támogatta, azzal a kijelentéssel, hogy “

A zsidó áldozatok száma sokkal kevesebb volt, mint az általában állítják” 12 %-uk értett egyet, végül azt az állítást, miszerint

“A szörnyűségek nagy részét a zsidók csak utólag találták ki” 11 %-uk fogadta el. A három kijelentésből minimum kettővel a megkérdezettek 12 %-a értett egyet, tehát kb. ennyire tehetjük a holokauszt-tagadók arányát ma Magyarországon. Ha ezeket az eredményeket összehasonlítjuk a korábbi, hasonló felmérések eredményeivel, azt látjuk, hogy a holokauszt-tagadók aránya a felnőtt lakosság körében 2003 óta valamelyest nőtt, 2006 óta azonban nem változott, vagy valamelyest csökkent. Az elmúlt hat évben mért változások a felvételi hibahatáron belül vannak. A holokauszt-tagadók aránya a férfiak, a 8 általánossal illetve középfokú szakképzéssel rendelkezők és a 18-29 év közötti korcsoport tagjai között az átlagnál valamivel magasabb.

2006-hoz képest 26 %-ról 20 %-ra csökkent azoknak az aránya, akik szerint a holokauszt-tagadást büntetőjogilag üldözni kellene, de nem nőtt azoké, akik szerint büntetlenül lehessen tagadni, hogy a holokauszt megtörtént. Ennek megfelelően viszont megnőtt a válaszadást megtagadó, illetve állást foglalni nem tudó csoport nagysága.

2003-hoz képest nem változott, 2006-hoz képest viszont megnőtt azok aránya, akik szerint az iskolákban többet kellene tanítani a holokausztról, és mindkét korábbi felméréshez képest csökkent azok száma, akik szerint ennyi év után ezt a témát le kellene venni a napirendről – ma a megkérdezettek 40 %-a vélekedik így.

BreuerPress-MCONET