Belföldi hírek

H I R D E T É S
2024.03.29. - Friday, Gedeon napja van.

Belföldi hírek

Körkérdés Jézusról

2015. December 24. 05:32
Körkérdés Jézusról

A Karácsony keresztény ünnep, az első nikaiai zsinat (325) határozata értelmében Jézus Krisztus földi születésének emléknapja: az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld ünnepe.  A keresztény világban világszerte a  téli napforduló napján, december 25-én ünnepeljük. A korai keresztények ezen a napon a kötelező Mithrász-ünnep helyett már Jézus születését ünnepelték, Assisi Szent Ferenc pedig az ünnepek ünnepének nevezte.

Éppen 45 évvel ezelőtt született Ottlik Géza írása, mely a Vigilia katolikus kulturális folyóiratba készült. A lap ugyanis Ki nekem Jézus címmel rövid interjúkat jelentetett meg írókkal-költőkkel, és más művészekkel. A rövid kis költői írás jól jellemzi a XX. század egyik legjobb regényét, az Iskola a határon-t alkotó Ottlik írói stílusát.

 
Ottlik Géza írását, a Körkérdés Jézusról-t felolvassa Nagypál Szabolcs. Szerkesztette: Eszel Gyula.


Ha jól értettem, s a kérdés nem az, hogy mit jelent Jézus a világnak, az emberiségnek, az elmúlt és eljövendő évezredeknek, hanem hogy nekem, személyesen, budapesti lakosnak kicsoda Ő, akkor könnyű válaszolni rá. Uram és Megváltóm. Miként arra a kérdésre is van felelet, van szó, hogy például ki volt nekem egy kecskeméti születésű Szabó Erzsébet Ottlik Gézáné. Anyám. Fölöttem pedig a csillagos ég. De hogy mit jelent nekem a csillagos ég, anyám vagy Jézus, ezen sem elmélkedni nem szoktam, sem válaszolni nem tudok rá. Nem is tartozik másra, bizalmas magánügye kettőnknek, nekem és a csillagos égnek. Az emberi nyelv eddigi jelentéskészlete, összetételének szabályai, gondolkodásunk meglévő fogalmi felszerelése nem teszi lehetővé, hogy ilyen – nyelven inneni és nyelven túli, intuitíve megragadható – tartalmakat kifejezzünk (ahogyan egyszer a regényről szólva próbáltam demonstrálni). A legfontosabb dolgokról nem tudunk beszélni, vagyis gondolkozni sem, létezésünk alapjai – a hallgatás mélyén – sértetlenül őriznek ép, teljes tartalmakat. A nyelv fel tudja bontani roppant összetettségüket részjelentésekre, érzelmi, indulati, etikai, esztétikai, gondolati, akarati jelentésekre. Ezek az értelmezések mind csonkák, hamisak. Az író a 216nyelvet nem ebben az értelmező, felbontó funkciójában használja, hanem éppen ellenkezőleg, mondhatnánk visszaélve a nyelvtan szerkezetével és a szavak jelentésrendszerével, versében, regényében a világ eredeti épségét és teljességét igyekszik visszaállítani. És ha ez egyáltalán sikerül neki, csak a szövegébe beáramló hallgatásokkal sikerülhet. Ha pedig nincs benne a művemben mindez, anyám, az égbolt, Jézus, akkor semmi sincs benne. Nem néven nevezve kell jelen lenniük – a vers nem a csillagokról szól, nem Jézusról, nem a költő anyjáról – hanem valóságosan. Ha ő nem áradt bele a mégoly profán, világi jelentésmozzanatokból összerakott művembe – ha másként nem, hát mint szomjúság, halhatatlan vágy, a szarvas kívánkozása a szép hűvös patakra –, akkor nem is hoztunk létre semmit.


A Vigilia 1970/12-es számát a többi interjúval ide kattintva elérheti PDF-ben.


Digitális Irodalmi Akadémia / MCOnet

Kapcsolatfelvétel | Adatvédelmi nyilatkozat | Impresszum
MCOnet 2001-2024. - Minden jog fenntartva - Copyright - www.mconet.hu