Az Állami Számvevőszék megítélése szerint a gazdasági válságra tekintettel különösen fontos, hogy az oktatásra és szakképzésre rendelkezésre álló közpénzt ne csak elköltsék, hanem a szükséges és elégséges ráfordításokkal a célok minél nagyobb hányadát valósítsák meg. Az ellenőrzés keretében így azt értékeltük, hogy a járulék beszedésére, elszámolására, valamint a keletkezett pénzügyi forrás felhasználására és mindezek ellenőrzésére kialakított rendszerek hatékonyan és eredményesen segítik-e a szakképzés-fejlesztési célok megvalósítását. A vizsgált időszakban a bevallási adatok alapján a gazdasági társaságoknak szakképzési hozzájárulásból összesen 270 Mrd Ft kötelezettsége keletkezett a költségvetés felé.

Főbb megállapítások

1. Az ÁSZ ellenőrzése szerint a szakképzési hozzájárulás felhasználásának hatékonyságával és eredményességével kapcsolatban komoly problémák merültek fel, ami a szabályozásban, valamint az ellenőrzések végrehajtásában rejlő hiányosságokra vezethető vissza.
2. A szabályozás bonyolult, nehezen áttekinthető és lehetővé teszi, hogy a pénzügyi forrást ne csak szakképzés-fejlesztési célok megvalósítására lehessen felhasználni. A jogszabályokat gyakran módosították, a rendszerhiányosságokat azonban a vizsgált időszakban nem szüntették meg.
3. A szakképzési hozzájárulásra kötelezettek 2007 és 2010 között 123,6 Mrd Ft-ot pénzbeli befizetéssel teljesítettek, 146,4 Mrd Ft-ot a törvényben biztosított 3 jogcímen költségként számoltak el. A költségelszámolás lehetőségének biztosításával a vizsgált időszak egyes éveiben a pénzügyi forrásnak több mint a fele nem került be az állami költségvetés rendszerébe.
4. A 4 év alatt gyakorlati képzés szervezésére, azaz közvetlenül szakképzési célok megvalósítására a pénzügyi forrásnak mindössze egyharmadát, 97,9 Mrd Ft-ot fordítottak. Nem szakképzés-fejlesztési célok megvalósítására, illetve működési kiadásokra 33,8 Mrd Ft-ot költöttek, azaz a pénzügyi forrásnak mintegy 12,5%-át. A Munkaerő Piaci Alapból (MPA) támogatásokra fordított 49,9 Mrd Ft-ról, valamint a fejlesztési támogatásra és saját munkavállalók képzésére – az egyéb csökkentő tételekkel együtt – elszámolt összesen 88,4 Mrd Ft-ról, vagyis a pénzügyi forrásnak több mint a feléről nem mutatható ki, hogy mekkora hányada szolgált szakképzési, illetve szakképzés-fejlesztési célokat.
5. A 2005-2013. évekre vonatkozó szakképzés-fejlesztési stratégia meghatározza a szakterület legfontosabb célkitűzéseit, a fejlesztések irányait. A célok azonban megfogalmazásukban túl általánosak, nem foglalnak magukban részcélokat, prioritásokat, súlypontokat, mérhető elvárásokat. A szaktárcák nem dolgoztak ki olyan koncepciókat, hogy valamely célt teljes körűen milyen feladat-együttes végrehajtásával lehet elérni. A feladatok megvalósítását nem ütemezték, és nem tervezték meg az azok végrehajtásához szükséges pénzügyi forrásokat. Nem alakítottak ki mérési és értékelési eljárásokat arra vonatkozóan, hogy a feladat-végrehajtás eredményeként az egyes stratégiai célok milyen mértékben valósultak meg, illetve, hogy az elért eredmények arányban állnak-e a ráfordításokkal. A tervezés és beszámoltatás rendszere nem ösztönzi a részt vevő szervezeteket a gazdaságos és hatékony feladat-ellátásra.

6. A jogi szabályozás szerint a bevallások feldolgozására és ellenőrzésére kialakított rendszer nem zárt. A feladatokat két szervezet látja el és egyik szervezet sem vizsgálja, hogy valamennyi kötelezett eleget tett-e bevallási kötelezettségének, így nem biztosított a járulék teljes körű beszedése. Az ÁSZ ellenőrzés feltárta, hogy a kötelezettek 2009-2010-ben évente mintegy 40 Mrd Ft-tal kevesebb járulékot vallanak be, mint a járulék alap figyelembevételével számított kötelezettség összege.
7. A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetnek (NSZFI) a gyakorlati képzést szervezőkre irányuló ellenőrzései nem eredményesek és nem hatékonyak. 2007-2010 között saját munkatársakkal és külső szakértő cég bevonásával összesen 222 ellenőrzést végzett, amelyek az egyes években az ellenőrzötteknek átlagosan 1,6%-át érintette, de az ellenőrzöttségi szint egyik évben sem haladta meg a 2,3%-ot. 2010-ben összesen 1 szervezet ellenőrzésére került sor. Az ellenőrzöttségi szint növelését indokolta volna, hogy az NSZFI az ellenőrzéseinek 2008-ban az egyharmadánál, 2007-ben és 2009-ben közel a felénél szabálytalanságot állapított meg.
8. A Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok (RFKB) nem, illetve csak részben tettek eleget a törvény azon előírásának, hogy kísérjék figyelemmel a szakképzési hozzájárulás régióban történő felhasználását és értékeljék azok hatékonyságát. Nem tárták fel, hogy a Térségi Integrált Szakképző Központok (TISZK) egy része a fejlesztési támogatást 6 hónapot követően továbbította a tagintézmények felé. 2007-ben a fejlesztési támogatásoknak mintegy 70%-val a tárgyévben számoltak el. 2008-ban ez az arány 25,5%-ra mérséklődött. 2009-2010 években a pénzügyi forrásnak átlagosan 93%-át a tárgyévet követő évben használták fel.
9. A szakképzési hozzájárulás ellenőrzésében részt vevő szervezetek pénzügyi-szabályszerűségi ellenőrzéseket végeznek és vizsgálják a pénzfelhasználás szerződés szerinti teljesítését. Ellenőrzéseik azonban nem terjednek ki a pénzfelhasználás gazdaságosságára, azaz egyik szervezet sem értékeli, hogy a pénzfelhasználással elért teljesítmény arányban áll-e a ráfordítással.

Javaslatok

A javaslataink egyeztetése során figyelembevettük a 2011. november 25-én közzétett, a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV törvény rendelkezéseit. Az ellenőrzés megállapításai alapján javasoltuk a nemzetgazdasági miniszternek, hogy intézkedjen az Nemzeti Foglalkoztatási Alap (korábban Munkaerőpiaci Alap) képzési alaprészéből nyújtott, jövőbeli támogatások kifizetésének a jelentés közzétételétől számított 30 napon belüli felfüggesztéséről a törvény ÁSZ javaslata szerinti

módosításának hatályba lépéséig. Javasoltuk a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény módosítását arra vonatkozóan, hogy a szakképzési hozzájárulás jelenlegi költség-elszámolási lehetősége megszűnjön, és a járulék bekerüljön az állami költségvetés rendszerébe, továbbá hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Alap (korábban Munkaerőpiaci Alap) képzési alaprészének teljes összege kizárólag szakképzés-fejlesztéssel összefüggő célokra legyen felhasználható, illetve visszaigényelhető és a bevallásokat egységesen a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) kezelje és ellenőrizze.

A nemzetgazdasági miniszternek javasoltuk továbbá, hogy dolgoztasson ki új középtávú szakképzés-fejlesztési stratégiát, amely konkrét célokat, részcélokat, a célok közötti prioritásokat, súlypontokat és mérhető elvárásokat határoz meg és alakíttassa ki a stratégiában kitűzött célok megvalósulásának mérési és értékelési rendszerét; vizsgáltassa felül a szakképzési hozzájárulás ellenőrzésében részt vevő intézmények ellenőrzési feladatait, és dolgoztassa ki az ár-érték, illetve teljesítmény-ráfordítás ellenőrzési módszerét.

Az elkészített jelentés az interneten, a www.asz.hu címen olvasható. Az Állami Számvevőszékkel kapcsolatos friss hírek a www.aszhirportal.hu oldalon találhatók.